Látogatás Piszkéstetőn

Utazás a legnagyobb távcsőhöz

Nekivágtunk a Mátrának, hogy meglátogassuk Magyarország legnagyobb csillagvizsgálóját.

Az utunk első állomása Galyatető volt. Pihentünk egyet és megmásztuk a kilátót. A környék szép csúcsai közt már láttuk is Piszkéstetőt és az obszervatóriumot.

A rövid pihenő után indultunk is tovább az Magyarország legnagyobb obszervatóriumába. Az első programpont Napmegfigyelés volt, most bepótoltuk a korábban elmaradt távcsövezést.

Napmegfigyelés

Két féle szűrőn át vizsgáltuk a Napot: hidrogén-alfa és kálcium-K szűrők segítségével. A H-a szűrőn át egy nagyon szép napkitörést láttunk. Hogy Áront ídézzem: úgy nézett ki, mintha az Eiffel tornyot ráragasztották volna rá a Napra. Ennek a szűrőnek az alkalmazáskor piros színű képet láttunk az okulárban. A másik nagyobb távcső végén elhelyezett CaK szűrőn át teljesen más volt a látvány. Ezen keresztül egy nagyon halvány lilás színű képet nézhettünk, amin keresztül a felszíni formákat lehet vizsgálni. Egy plázs területet találtunk, amit elég rosszul, de azért sikerült valamennyire megörökíteni:

A 90-es (60-as) távcső

A meglátogatott nagy távcsővek közül először a 90-e Schmidt-távcsövet néztük meg. Ennek a távcsőnek a főtükre 90 cm átmérőjű, azonban a kialakítása miatt szükséges egy 60 cm-es korrekciós lencsét elérakni és ezért ekkorára csökken a látómezeje. A hatalmas villa alakú mechanika és a távcső együtt 2-3 tonnát nyom, így egy igen méretes műszerről van szó. Az irányítása ma már teljesen digitalizált, azonban még mindig megvan a hagyományos irányítópult, ami az 1962-es átadáskor került a távcső mellé.

Az itteni bemutató alatt tudtuk meg, hogy mivel próbálták melegen tartani magukat a csillagászok. Mivel a kupolákat nem lehet fűteni, mert a meleg levegő tönkreteszi a mérést, illetve amúgy is nyitva van a tető, más megoldásokat kellett kitalálni. Van ott helyben például olyan kabát, amibe elektromos fűtőszálak vannak, így egy kis akura rádugva meleget termel. Emellett megmutatták a csizmára felvehető csizmát, ami a lábakat tudja kényelmesebb állapotban tartani:

A méteres Ritchey–Chrétien–Coudé

Magyarország legnagyobb távcsöve! 1 méteres átmérő, hatalmas műszer:

A rektaszcenziós tengely két ponton is hatalmas súlyokkal rögzítve van. A speciális szerelése miatt a távcső neki tud menni a saját mechnikájának, ezért külön huzalokat szereltek fel a mechanika oldalára, hogyha azt érinti a tubus, akkor vészleállás induljon el.

A távcső Coudé típusu is, ami azt jeleni, hogy a hagyományos Ritchey-Chrétien szerelés mellett a fényt a mechnikán keresztül is ki lehet vezetni az alsóbb emeletekre, így két szintel lejjebb is lehet műszerekkel dolgozni. Ehhez viszont az kell, hogy a fény útjábe ne legyen semmi. Így az épület megfelelő részein lyukak vannak a falakban és a födémekben, hogy a kb 13 méteres fókusztávolságú utat szabaddá tudják tenni. Például így:

A távcső már elég régóta autómaikus működésű, ami az jelenti, hogy jó néhány matuzsálem számítástechnikai eszköz is található a kupolában (ezeken többnyire már a bekapcsolni tilos táblák lógnak):

Megnyugtató volt látni azért az egyik hátsó szobában egy rack-et, benne néhány Super Micro szerverrel, úgyhogy haladnak azért a korral... :)

A mérésekhez használnak egy spektrométert is, ami egy külön szobában található. Egy optikai szállal vezetik ide a fényt a távcsőtől, ahol egy 200 mm-es 1.2-es L-es Canon objektív is része a szerkezetnek, amit szerintem többen szívesen elfoganánk:

Megnéztünk még egy kisebb kupolát is, ahol az új 80-as távcső lesz majd, ha megérkezik. A látogatás végén még elsétáltunk ahhoz az épülethez, ahol a csillagászok pihennek, és dolgoznak. Az épületnek különleges formája van, az Ybl-díjas építész (Szrogh György) úgy alakította ki, hogy az oroszlán csillagképet mintázza a tető vonala:

Az egész központ nagyon szép környezetben van, egy nagyon érdekes kiránduláson vettünk részt!