Csillaghalmazok és ködösségek bűvöletében

Egy-két éve elkezdte bevezetni a Svábhegyi csillagvizsgáló, hogy nyilvános csillagászati bemutatókat tartanak, amin átlag emberek is belenézhetnek a legnagyobb távcsövekbe, és tapasztalt csillagászok mutatják be, hogy mik az aktuális időszak néhány leglátványosabb néznivalója.

Rég óta nézegettem ezeket a programokat, míg nem rég rászántam magam, vettem pár eseményre belépőt. Az első ezek közül egy csillaghalmazok és néhány mélyégi köd bemutatója volt.

A két órás program során négy állomáson ment végig a 25 fős kis csoportunk:

• megfigyelés egy 300/1500-as Newton távcsővel;
• megfigyelés egy 400/1800-as Dobsonnal;
• szaglászás a bolygó-szimatolóban;
• megfigyelés a Budapest kupolában a 30-as és a 60-as nagy lencsés távcsövekkel.

Megfigyelés kis (nagy) távcsövekkel

Az este elején a csillagvizsgáló hátsó betonplatzán várt minket két távcső, amelyek az este során a "kis" távcsöves kategóriában voltak. Aki volt már kis távcső közelében, azért érzett ebben némi iróniát, mivel mindkét távcsőhöz létrán kellett felmászni, hogy bele tudjunk egyáltalán nézni a okulárba, akkorák voltak. Ezek segítségével a célunk egy nyílt halmaz volt először, amit a légkör miatt nem túl jól lehetett látni, majd áttérünk egy kettős csillagra a hattyú csillagképben az Albireo-ra. Ezeknek nagyon szépen elkülönült a sárgás és a kékes színe, így ez még romló felhőzet mellett is siker volt. Ennek a résznek a lezárásaként a gyűrűs ködöt néztük volna még a lant csillagképben, de olyan gyorsan befelhősödött, hogy azt csak egy-két ember látta még épp, én nem voltam közöttük. (Pedig sajnos ez volt az egyik fő célom az estére.) Az időjárás sajnos nem volt a barátunk, pedig vagy egy hétig folyamatosan tiszta idő volt, mielőtt pont a kiválasztott estén megérkezett egy hidegfront a felhőivel. A felhősebb percek alatt viszont meséltek a csillagászok, így megtudtuk, hogy a Vega csillagot választották anno a 0 magnitúdó referenciának, így minden más látvány fényessége ehhez mérten van megállapítva. (Ma már egy kicsit bonyolultabb ennél, de az alap ötlet megmaradt.)

Szaglászás

A következő napirendi pont a bolygószimatoló volt, ami annyira nem nyűgözött le. Az eddigi össz tudásunk alapján kikeverték kémcsövekbe, hogy a Naprendszer egyes bolygóinak a légköre milyen illatú. Vagy inkább azt mondom, hogy milyen szaga van, mert a legtöbb az vagy valami kénes vagy valami ammónia vegyület, és egy fél órán át különböző változatait szagoltuk a záptojásnak.

Azért ebben a részben is volt egy kis különlegesség ami tetszett: a szilárd felszínű égitestek felületét beborító kőzetekből - porról volt szintén egy kis bemutató, ahol a Mars felszínét illusztráló tálban volt egy kis Spirit vagy Opportunity Mars-járó robot makett is. 😊

A Budapest kupola

Az este lezárása a fénypont is volt egyszerre: a nagytávcsövek a Budapest kupolában. Itt csak egy célpontot néztünk meg: az M13-as gömbhalmazt a Herkules csillagképben. A felhők sajnos itt sem voltak nagy barátaink, de azért itt láttuk a lényeget: az égboltnak ezen része úgy fest, mintha egy kicsit be lenne porcukrozva. A fényesebb csillagok között egyszer csak megjelennek halvány fehér pontok, amik sűrűsödnek-sűrűsödnek, míg a gömbhalmaz közepén egy közös világosabb folttá össze nem állnak. A nézegetés közben elmesélték, hogy ezek a régiók a legaktívabbak a csillag-születés szempontjából, és a mi Napunk is egyszer régen, egy ilyen helyen jött létre. Azóta már szerencsére elsodródott egy nyugodtabb szegletébe a galaxisunknak, hogy mi biztonságos távolságból a magunk is békéjében csodálhassunk az univerzumot.