Első este az új távcsővel

Szeptember közepére meghirdetett egy távcső kezelési tanfolyamot a Svábhegyi csillagvizsgáló, amire jelentkeztem is. A leírás szerint javasolt saját távcsövet hozni, mivel akkor azon tud mindenki megtanulni mindent szükséges lépést. Így hát természetesen az egyetlen racionális döntés csak az lehetett, hogy megvettem az évek óta nézegetett SkyWatcher 200/1000-es távcsövet. Ez kiválóan illeszkedik a HEQ5 mechanikámhoz, így már semmi sem állhat az útjába az újabb kalandok és látvány begyűjtésének.

Az új kütyük beszerzése után, ki is vittem minden felszerelésemet egy újonnan kiválasztott helyszínre, hogy elkezdjem azért magam is felfedezni az eszközöket. Nem árt, ha alap szinten azért csak megtalálok már mindent, mielőtt odamegyek a tanfolyamra.

Jelentem az összeszerelés sikerült, a tubus és a kereső távcső tengelyét gond nélkül sikerült párhuzamosra állítani, és ezzel nagyjából véget is ért a sikerek listája. A telihold olyan hamar felkelt naplemente után, hogy először azt hittem a közelben van egy reflektor egy házon, amit nem vettem eddig észre, és rossz helyen vagyok. Aztán amikor a fák fölé emelkedett a korong, és tényleg láttam már, hogy honnan is jön a fény, akkor gyorsan el is könyveltem, hogy hát itt ma nem fogunk semmit látni.

Így egy marad csak hátra: kényelembe helyezni magam, megvacsorázni (nagyon finom kürtőskalácsot találtam magamnak útközben a Metróban), és műholdakat és meteorokat nézegetni (elvégre pár nap volt már csak hátra a Perseidák maximumáig) amíg a naplemente fényeit a telihold váltja fel és egyik után a másik miatt nem fog már semmi látszódni.

A felszerelés megtanulásában nagy segítség volt ez a videó, úgyhogy ezt most leginkább magamnak be is rakom ide: