Hogyan használjam a csillagászati távcsövem

Ősszel jelentkeztem erre a tanfolyamra, aztán hoppon maradtam. A tervezett időpontban végül rossz idő volt, a pótidőpont meg nem volt jó nekem, így sok-sok hónapot kellett várnom, hogy részvehessek ezen az alkalmon.

A motivációm a részvételre az új Newton távcső volt. Az alapvető használatát természetesen már régóta ismertem, hiszen az első távcsövem Haputól is Newton volt. Az új tubus viszont egy komolyabb műszer már. Lehet és kell is rajta egy csomó mindent állítani, amit meg kell tanulni. Utánanézhetnék persze mindennek egyesével, de úgy ítéltem meg, hogy ezúttal racionálisabb, ha végighallgatok egy tanfolyamot.

Az alkalom előtt azért nekiálltam egy csomó mindennek utánanézni, hogy az ott töltött idő minél hasznosabb legyen. Ezután bepakoltam mindent is a Golfba, és indultam is Normafára.

Az este első felét egy előadóban töltöttük pár órán keresztül, ahol az alapokat mondták el slide-ok segítségével. Ebben volt pár érdekes részlet, de a többség azért nekem ismert dolog volt.

Aztán jött az este izgalmas része!

Becéloztuk az előadások befejeztével az észlelőrétet, hogy a napfény utolsó pillanatai alatt még összerakjuk a felszerelésünk alapjait. Ennek a tanfolyamnak pont az volt a lényege, hogy mindenki hozta a saját távcsövét, amit aztán segítettek használni a helyiek. Nem volt olcsó a tanfolyam, de cserébe azt kaptuk, hogy elég sokan rendelkezésre álltak, így bármi kérdés volt, valaki mindig járt arra, hogy segítsen.

Én 3 célt tűztem ki az estére, amik újdonságok voltak nekem, és szerettem volna megtanulni:

• Szabályos pólusra állás a HEQ5 mechanikával;
• Newton tubus jusztírozás;
• 2 vagy 3 csillagos tanítása a GOTO mechanikának.

Azt hittem persze, hogy pik-pak meg is lesznek ezek a dolgok, dehát persze egyáltalán nem így alakult. A pólusra állással például egyből várni kellett, hogy elég sötét legyen, hogy lássam egyáltalán a célcsillagot. Addig is viszont nekiálltam a jusztírozás gyakorlásának.

Hogyan jusztírozunk egy Newton tubust

A folyamatot meg lehet több féle eszközzel is csinálni, én végül beruháztam egy jusztírlézerre, ami megkönnyíti ezt a folyamatot jelentősen. Az elvégzett lépések így néznek ki:

• Jusztír lézer ellenőrzése: miután behelyeztem az eszközt az okulárkihuzatba, az RA tengely körbeforgatásával azt kellene látni, hogy a lézerpont egy helyben marad. Persze nem ezt láttam. Ez maga a jusztírlézer hibája, amit illene megoldani. Ez nem túl bonyolult, viszont annál aprólékosabb munka, így most egyből ki is hagytam ezt a lépést, majd valamikor otthon megcsinálni, nem volt olyan nagy az eszköz hibája.
• Segédtükör állítása: a főtükör közepén van egy kis kör, amibe pontosan bele kellene találnia a lézernyalábnak. Minimális hiba volt nálam, amit a segédtükör három kis csavarjával gyorsan sikerült is korrigálni.
• Főtükör állítása: az előző lépések után ekkor már csak a főtükör állítása van hátra. Ehhez is van három kis kézzel állítható csavar. A cél, hogy a jusztírlézer 45%-os felületét nézve a kis piros pöttyöt be kell mozgatni a központi nyílásba. Tehát amíg látom a lézert, addig még állítgatni kell a csavarokat, amikor meg eltűnik, akkor kész vagyunk. A főtükör állítása előtt persze a rögzítőcsavarokat ki kell engedni, a végén pedig meghúzni.

Az első feladat ezzel pipa is, kész a cső a megfigyelésre! Jöhet a mechanika...

Pólusra állás

A söté beálltával itt volt az ideje a pólusraállásnak. A felhők nem segítették ezt a folyamatot, de azért megoldható volt. Kezdtem is lecsavarni a kupakot a pólustávcső végéről, amivel el is kezdődtek a problémák. A csavarás közben szorult a kupak, amit egy kis és óvatos erőltetéssel azért sikerült leszedni. Ekkor jött a meglepetés: a kupakkal együtt az egész pólustávcső a kezemben maradt. Hmmm. Azt se tudtam, hogy ez kiszedhető a távcsőből. Illetve kérdezem: ez kiszedhető egyáltalán a távcsőből? Vagy most tönkre is tettem valamit??

Kaptam szerencsére segítséget, hogy ez nem gond, az valóban kiszedhető, csak most nem kellett volna kiszedni. Tehát tegyem vissza. Oké, visszatenném én, de akkor a kupakot is visszateszem. Szép lassan összeállt a fejemben, hogy pólustávcsövön is van egy menet, és az van teljesen beleszorulva a kupakba, és ahelyett, hogy az mozdult volna meg, amikor a kupakot próbáltam lecsavarni, az egész pólustávcső mozdult meg. Mérnökként, azért felmerült bennem, hogy biztos jó ötlet volt-e ezt így tervezni, de hát ez már csak elméleti kérdés lehet, mert hát ez van, ezt kell megoldani. A kupak leoperálására nem nagyon volt senkinek tanácsa, így ezt nekem kellett megoldani. A szerencse az volt, hogy gondoltam rá, hogy biztos fog valami váratlan történni, így inkább betettem a kocsiba egy jó adag szerszámot is. A kezemben lévő alkatrészekkel így elvonultam a parkolóba, hogy valamit majd kitalálok. A fő kihívás az volt, hogy nem volt fogás a beszorult alkatrészen. Pár bitfej ügyes elhelyezésével sikerült viszont ezt megoldani, így pár perc erőlködés után sikerült szétszednem az összeszorult elemeket. Nagy boldogan mentem is vissza a távcsövemhez, hogy hát akkor mehetünk tovább. A pólustávcső visszacsavarozásával jött a következő kihívás: az okulárba belenézve furcsa, kb 45%os szögben állt benne a látvány. Ezt a problémát nem sikerült az este során rendesen megoldani, viszont 1-2 héttel az alkalom után rájöttem, hogy a távcsövet teljesen meg kell húzni, majd az RA tengely forgatásával megoldható ez a probléma. A lényeg, hogy ez sem egy hiba, csak valami amit meg kell rendesen tanulni.

GOTO kalibrálása

Jöhetett is az utolsó lépés: a mechanika tanítása, hogy mi merre van, hogy magától megtalálja az objektumokat az égen. Ehhez arra van szükség, hogy 2 vagy 3 csillag pozícióját megtanítsuk a mechanikának, és a többit onnantól már tudja is. Ezt próbáltam korábban már többször is magamtól csinálni, de valahogy nagyon nem sikerült. Viszont sosem volt ennyire pontosan az összes alapbeállítás megcsinálva, így bizakodva álltam neki a helyzetnek ezúttal újra. Sajnos csalódnom kellett ismét, az alap lépések után teljesen másfelé mozgott a távcső, mint kellett volna. De sebaj! Ezért vagyunk ott, kértem is segítséget egyből. Az ott lévő, nagyon segítőkész emberek, elkezdtek bűvészkedni, majd nekik sem sikerült... A jó hír viszont, hogy nem ez volt az össz opció, mert telefonon odahívtak egy másik kollégát aki viszont tapasztalt volt az ilyen problémákkal, és ő szerencsére tudott is segíteni.

A lényeg az volt, hogy mindegy, hogy mennyire van eltévedve a mechanika, meg kell várni, hogy valahova beálljon, aztán kézzel akár teljesen átmozgatva mindent, beállítani a helyes pozícióra. Ezután bármi is volt a "fejében" korábban, az rendbe fog jönni, és tudni fogja, hogy merre van előre. És ez működött is! Az ellenőrzés során meg is találta a mechanika magától a Jupitert.

Jutalom az este végére

Az idő gyorsan romlott, és szinte minden felé felhők voltak már, de azért valami élvezetet is szerettem volna még az alkalom végére. Erre a Jupiter tudott szolgálni, mivel annak van elég fényereje, hogy vékonyabb felhőn át is még azért látszódjon.

A célpont keresése során azért még egy tanulság marad, amit hasznos lesz megjegyezni hosszútávra: a célpontok között pár objektum ki volt szürkítve a listában. Ezt nem értettem magamtól, de az egyik segítő kedvesen elmagyarázta, hogy a kb függőlegesen felfelé lévő objektumok általában le vannak tiltva, mert olyan szögbe kellene állnia a távcsőnek, ami könnyen ahhoz vezetne, hogy a lábnak nekimegy a tubus, ezért alapból ezek le vannak tiltva. Kisebb távcső esetén ez nem lenne gond, így akkor fel lehetne oldani ezt a szabályt, de most a 200/1000-es tubusnál, ezt érdemes betartani.

Ez a tanulság is oda vezetett, hogy jobb, ha nem is próbálunk másba gondolkozni, csak a Jupiterbe, így már forgattuk is a tubust arra. A bolygóóriás szépen tündökölt az okulárban, jól kivehetőek voltak a felhősávok, a nagy piros folt viszont épp elbújt a másik oldalon.

Az elém táruló látványt boldogan megosztottam a többi körülöttem gyakorló amatőrcsillagásszal, és így boldogan és sikeresen zártuk is le az estét. 😊